Dr. Vadai – Bingó!

A Honvédszakszervezet lapja az Egység áprilisi számában beszámol a március 11-i Honvédelmi Érdekegyeztető Fórum (HÉF) aktuális üléséről. Szóba kerültek többek között  a szerződéses katonák, illetve a hiányuk.

A cikkben 3300 fős hiányról van szó, feltételezem ez a szerződéses legénységi állományra értendő, amit Szekeres Imre úgy jelentett be korábban, hogy az MH teremt 4000 új munkahelyet. Ugyan ezek a helyek léteznek, tehát nem kell megteremteni őket, de mindegy, most nem ez a lényeg.

A BEOSZ alelnöke felszólalásában a fenti hiány okait a nem megfelelő kommunikációban látja, szerinte egy jó országos kampány érdemben hozzájárulna a szerződéses hiány orvoslásához.

Erre válaszolva Dr. Vadai Ágnes elmondja, hogy “leghitelesebben a volt és a jelenlegi katona tudja elmondani, hogy milyen lehetőségek vannak jelenleg a Magyar Honvédségnél, illetve, hogy miért jó ma szerződéses katonának állni.“

Na erre mondom én, hogy bingó!

Nos a nem megfelelő kommunikációval egyetértek (legalábbis toborzás szempontjából szemmel láthatóan nem kellően hatékony, mert akkor nem lenne 3300 üres beosztás), és azzal is egyetértek, hogy egy jó kampány tudna segíteni. DE, ahhoz más is szükségeltetik, például olyasvalami, amit “el lehet adni”.

Vadai Ágnes megmondta a tutit, egyet is értek vele, hitelesebb forrás nem szükséges annál amit említ. Kár, hogy a “kiáramlottak” nagy többsége nem éppen dicsérően nyilatkozik a seregről.

Én például egy volt katona vagyok, lássuk mit mondhatok. Azzal kezdem, hogy nem haraggal jöttem el, abszolút nincs bennem semmiért sérelem, egyszerűen más utat kell járnom, váltanom kellett. Elváltunk, de barátok maradtunk. Talán több is ez, mint barátság. Mondhatnám leszereltem, de továbbra is a hazámat szolgálom.

Először is általánosságban miért jó katonának lenni, miért választja valaki ezt a hivatást? Hát például azért, mert nem sok nemesebb dolog van annál, mint ha valaki életét teszi fel és/vagy áldozza a hazájáért. Persze nincsenek folyamatos háborúk, így a hétköznapi katonaélet viszonylag veszélytelen (életben maradás szempontjából), de a lehetőség adott (köszönjük ZMNE!), hogy bármikor bekövetkezzen az amit senki se vár, és menni kelljen. Szóval a hazát szolgálni sok helyen a világban kellő motivációt jelent.

Akkor tehát mi van ma?

Sokáig első érv volt, hogy biztos munkahely. Nos, ez már kissé megkopott, de ha összehasonlítjuk a versenyszférával, akkor még mindig elmondható, hogy viszonylag biztos “állás” katonának lenni. Mert ellentétben egy céggel, a Magyar Honvédségnek mindig lesz megrendelése az államtól, más kérdés, hogy ugyanúgy rabszolgaként bánik velük a “cégvezető”, mint civilben sok helyen a dolgozókkal. Reménykedjünk, hogy egyszer nem csak szavak szintjén fog visszhangozni a mondat, hogy : “érték az ember”.

Pénz uralta világban élünk, így nem titkoltan sokan azért jönnek be a seregbe, hogy kijussanak néhány alkalommal külföldre szolgálni. Ez is kellő motiváció, kár, hogy a szervezet szempontjából csak rövidtávú érdekeket szolgál.

Amint mondtam, én békével a szívemben jöttem el, de a nagy többség sajnos egyfajta bántódással szerel le, megy nyugdíjba, stb.

Ha van katonaismerősöd érdemes megkérdezni, hogy szívesen ajánlja-e az MH-t?

Rendszeres tapasztalat az, hogy a volt és jelenlegi katonák többsége, mondjuk 90%-a, nem ajánlja a sereget tiszta szívvel. Sokszor éppen a jelentkező érdekében, hogy ne érje csalódás. Persze érdekes dilemma ez, hiszen, mint mondtam felemelő érzés a hazát szolgálni, de ehhez a Magyar Honvédségnek még fejlődnie kell.

Nem húzom, mint a rétestésztát, tanulságként levonható, hogy először az aktív állománnyal kéne leülni és beszélgetni, de nem csak alibiből, hanem valóban érdemi beszélgetés legyen javaslatokkal, megoldásokkal. Az olyan lehetőségek, amik csak arra jók, hogy kirakatba lehessen tenni, de érdemi haszna nincs, csak arra jó, hogy a katonák még inkább megbizonyosodjanak, hogy ott felül valóban “tesznek” a véleményükre (lásd Párbeszéd).

Jó példa a Palik-féle Honvéd Dream Team is, ahol a legnagyobb ellenzőket a katonák között találni, és egy ilyen magánvélemény képes ám országos kampányokat is lenullázni.

Szóval a katona sem hülye, észreveszi ha nem veszik észre.

Még valami a végére. Ha már a hazát és hazaszeretetet említettem, nem könnyű ma Magyarországon hazáját szerető embernek lenni, hiszen éppen Dr. Szekeres és Dr. Vadai pártja, az MSZP, karöltve az SZDSZ-szel hajlamos “nácinak” és “fasisztának” titulálni azt, aki- jó értelemben véve -hazafi kíván lenni külsőleg is.

Drága politikusaink elérték, hogy ha kiteszel a kabátodra pl. egy koronás címert vagy a házadra egy nemzeti zászlót, nem hazaszerető embernek gondolnak először a többiek, hanem “nácifasisztának”, de a minimum az, hogy csúnyán néznek rád.

Ez azért röhej, nem? Hát hogy’ akarunk így előre jutni, mi lesz így Magyarországgal?

MagyarországKatonái.hu - Honvédelemről, honvédségről tabuk nélkül