Csak “lufi”?

A történet friss és ropogós, pár órája történt.

Egy kedves ügyfelem és jóbarátom bejött délelőtt az üzletbe, hogy megbeszéljük a hamarosan elkövetkező versenyének díjazását, és meglátott egy katonai témájú plakettet, ami természetesen tetszett neki, mint díj, de megjegyzett valamit.

A lényege az volt, hogy gyakorlatilag nincs is hadsereg, illetve, hogy csak egy “lufi” az egész.

Nem sértően vagy bántóan mondta, inkább azt éreztem, hogy sajnálja, hogy nincs egy erős, jól felszerelt hadseregünk.

Mit is mondhattam volna?

Persze az ember még ilyenkor is próbálja védeni a mundér becsületét, de nagyobbrészt csak igazat tudtam adni neki, ha ennyire általánosítunk, akkor sajnos ez az igazság.

Múlt héten mondta Simicskó István, hogy a NATO potyautasai vagyunk. Erre megindult a magyarázkodás, hogy mekkora részvételünk van missziókban, meg a pápai légibázis, stb. Ez igaz, de egyrészt Simicskó Magyarországot mondott, nem Magyar Honvédséget, másrészt ha jobban megnézzük, az ígérgetés sokkal jobban megy nekünk, mint a teljesítés.

Mondhatnánk nem vagyunk valami szavahihetőek. A fő “gonoszok” persze megint a politikusok, hiszen ők ígérgetnek, nem a katonák.

Lényeg a lényeg, honfitársaink többsége felületesen vagy inkább sehogy nem ismeri katonáink itthoni és külföldi tevékenységét, de a vélemények sok esetben azonosak a magyar hadsereggel kapcsolatban.

Mivel ez van a fejekben, ezt onnan kimunkálni iszonyú nagy munka, amihez kevés kommunikálni, ahhoz tettek is kellenek. Felesleges küzdeni ellene hangzatos szlogenekkel, jelszavakkal, a lényeg, hogy mit gondol a hétköznapi ember, nem az ami a megrendelt közvéleménykutatásban van.

Mit lehetne tenni? Először rendbe kell tenni a társadalmunkat, de erre elsősorban csak mi vagyunk képesek nem a politikusok. Persze nélkülük nem megy, ahogy egy példával szemléltette egy szakember korábban:

ha a cunami elől úgy menekülünk meg, hogy felmászunk egy dombra, akkor azt nekünk kell megtennünk (felmászni), még ha a politika is emelte oda a dombot. Az ő feladata, hogy megcsinálja a dombot, de felmászni nekünk magunknak kell. (Ebből is látszik, hogy nélkülük nem megy, de cselekedni nekünk kell.)

Persze mifelénk nagy hagyománya van annak, hogy mindig valamiféle felső hatalomtól várjuk a megoldást a problémánkra, annyira hozzászoktunk már, hogy valaki mindig megmondta mit és hogyan kell csinálni.

Ha társadalmunk mai állapota majd változik, akkor fog a hadsereg (is) változni.

Azt hiszem erről beszélek mindig, hogy minden mindenel összefügg.

Te mit teszel azért (akár kicsiben, akár nagyban), hogy élhetőbb és sikeresebb legyen ez az ország, a hazánk?

Ha semmit, még nem késő, mint ahogy egy (talán) kínai mondás tartja, egy fa elültetésére a legjobb időpont a 20 évvel ezelőtt. A második legjobb pedig a mai nap.

MagyarországKatonái.hu - Honvédelemről, honvédségről tabuk nélkül