Dilemma

-Hende “honvéd”! – Parancs! - Ismertesse a feladatát! – Jelentem a feladatom, hogy megtaláljam a honvédség és a honvédelem helyét a XXI. századi nemzetközi együttműködés rendszerében!

Mi itt a dilemma? Látszólag semmi, de ha munkához lát végre valaki a honvédelem ügyéért, rá fog jönni.

Össznemzeti ügy a honvédelem, ezt nem is vitatja senki, meg is van a nagy egység a társadalomban, de sajnos csak papíron.

A honvédelem ügye nem fontos a hétköznapi ember számára, vulgárisan fogalmazva szarik rá. Ez egy nagyon fontos alaptétel, amikor hozzákezdünk a munkához! Sőt, ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor határozott véleményem az, hogy a bukás előre borítékolható!

A téma nagyon kényes. A (honvédelmi) politikai és a katonai vezetés úgy általában azt szeretné elérni, hogy valóban legyen össznemzeti ügy a honvédelem és ez a társadalom részéről tettekben is megmutatkozzon.

Szóval, feladat a Magyar Honvédség helyének megtalálása.

Mi a Magyar Honvédség? Gyakorlatilag egy egyenruhás ”alakulat”. Mi jut eszébe erről manapság az embernek? Hát a Jobbik Magyar Gárdája.

Ugyebár komoly lobbitevékenységnek köszönhetően a balliberális kormány betiltotta a Gárdát, erre páran tapsikoltak, páran dühöngtek, de a nagy többségnek igazából közömbös volt.

Már Szekeres Imre is hangoztatta, hogy fontos az ifjúság honvédelmi nevelése. Tett ezért valami megfoghatót? Szerintem nem, de ha valaki mást állít, meggyőzhető vagyok. (Azt, hogy pár forinttal támogatott “témába vágó” civil szervezeteket, azt nem sorolnám ide.)

Ha arra gondolunk, hogy mit jelenthet az ifjúság honvédelmi nevelése, akkor akarva-akaratlanul megjelenik  képben fiatalok egyenruhában történő “masírozása”. Persze nem csak ebből áll a honvédelmi nevelés, de ez is egy része lehet. Ennek persze normális esetben (tehát amikor az állam oktatja, tanítja a fiatalokat) nem szabadna megbotránkoztatónak lenni, mégis a mai magyarországi közhangulatot ismerve biztos lennének jónéhányan, akik máris sietve (muszáj ezt mondanom, hogy megélhetési “hurrogóként”) tiltakoznának a tevékenység ellen. Természetesen a mostani valódi legitimitással rendelkező kormány vezetője minden gond nélkül tudja ha akarja kezelni ezt a helyzetet.

Mi a Magyar Honvédség? Egy fegyveres “alakulat”.

Mi kapcsolódik a fejekben a fegyverekhez? Hát az erőszak, a durvaság, a brutalitás. Ezt sem szabad majd figyelmen kívül hagyni. El kell magyarázni, hogy a késsel is lehet embert ölni, de lehet vele kenyeret szelni a rászorulónak. A lényeg a szándék és az ember akinek a kezében van.

Szóval világbéke és miegymás, szeretkezz ne háborúzz, stb.

Komoly munka lesz megértetni, hogy attól még lehet valaki a világ legbékésebb embere, hogy közben szükség esetén képes megvédeni magát akár fizikai erővel is. Ha valaki látott már, találkozott már távol-keleti (japán, kínai) harcművészetekben magas fokon jártas emberekkel, az tudhatja miről beszélek. Beszélgetésekkor törékeny, moslygós kis úriemberek, de a harcművészet művelése közben kíméletlen harcosok. Többnyire 60-70 év felettiek ezek a mesterek.

Fontos ezeket letisztázni a végrehajtást végzőknek, mert ha csak úgy durr bele a közepébe módon nekiesünk a társadalomnak, annak is nagy bukta lehet a vége.

(Egyébként gyermekpszichológusok egyértelmű véleménye, hogy önmagában az, hogy egy kisgyermek fegyverekkel (látszólag erőszakos módon) játszik, abszolút nem káros a későbbi életére nézve. Tehát amikor egy anyuka vagy apuka kikapja a gyerek kezéből a játékpisztolyt, az felesleges hisztéria a részéről.)

Hende Csabának és csapatának a harcot több fronton kell párhuzamosan vívnia. Kell “kifelé” a társadalom felé és kell “befelé” a katonák felé cselekedni. (Remélem a vezetésben egymással nem kell küzdeniük, bár a későbbiekben ezt sem lehet kizárni.)

A társadalom felé történő “harcot” és minimum ketté választanám, mert vannak akiket alapból érdekel a honvédelem, katonaság, fegyverek, stb. és vannak akiket meg nem foglalkoztat, de ügyesen rá lehet őket is vezetni a témára, de tényleg ügyesnek kell lenni és nem szabad “direktben” csinálni, mert csak még jobban megriadnak.

A legelső időkben én az erőforrásokat min. 70-30% arányban a belső kommunikáció, cselekvés felé fordítanám, mert ha ez nincs rendben, mármint a katonák önképe magukról, akkor hiába minden pr és marketing.

Mivel sok a viszonylag erős ember, politikus a Honvédelmi Minisztériumban, feltehetően törésvonalak is lesznek, mert többen többféleképpen láthatják a megoldást. A végső szó elvileg a miniszteré, nála ott dől el a kérdés (mint ahogy minden vezetőnél), hogy megfelelő ember(ek) szavára fog-e hallgatni.

Azt hiszem az lenne a legideálisabb, ha Hende Csaba felvenné Orbán tempóját, és ugyanazt csinálni kicsiben, mint Orbán nagyban hiszen a hadsereg gyakorlatilag a társadalom lenyomata . Értem ezalatt, hogy kellenek azonnali eredmények, mert nagyon el van kenődve a nép. Kint is, bent is.

Szóval Hende úr, kérem felejtse el a 100 napot, a főnöke is ezt tette.

Mihályi Attila – Civilek a Honvédelemért