A cél nem változott, kéne egy normális valamirevaló honvédség az országnak. Gyere és támogasd a törekvést, egyelőre ha olvasod és hozzászólsz az is elég. Klikkelj ide az új bloghoz.

Sok-sok érdekes emberrel beszélgetek majd ott, katonával, politikussal, civillel egyaránt.

üdv

Mihályi Attila

Megvételre keresek magyar négyszínnyomásos gyakorló zubbonyokat, nadrágokat és sapkákat együtt vagy külön.

Keresek  tehát ún. 90, 92, 93, 2000, 2003, 2004 mintájú gyakorlókat, ”erdeit” és “sivatagit” egyaránt mindenféle méretben.

Lehet új vagy használt, de jó állapotban legyen, ne legyen szétmosva, szétszakadva, stb.

(Természetesen ha 2-3-4 ezer ft-ot akarnék adni egy nadrágért vagy zubbonyért, akkor military boltban is megvehetném, ezért ezt kalkuláld bele.)

Fizetés készpénzzel.

Ajánlatokat ruha fajta, méret és ár megjelölésével ide kérek.

Mihályi Attila

Én, Mihályi Attila 2007-ben szereltem le, akkor még számítás szerint 6 év kellett volna ahhoz, hogy meglegyen a 25 évem és nyugdíjba mehessek (ha önként jövök el, akkor persze lényegesen rosszabb kondíciókkal, mintha egy rajtam kívülálló ok miatt lépek ki).

Szóval 38 évesen elmehettem volna nyugdíjba, amiért hülyéztek is sokan, hogy miért nem vártam meg, nem olyan hosszú idő az. Nekik üzenem, hogy csücsüljenek be egy börtönbe 6 évre, nem olyan hosszú idő az.

Az én 25 évemhez annyit kell tudni, hogy egy jogi elqrás eredménye, mert beszámolták volna a katonai kollégiumban (középiskolában) töltött időt is (rosszul -nekem persze jól- szövegezték a törvényt).

Egy pár évvel ezelőtti Honvédelmi és Rendészeti Bizottsági ülésen is téma volt ez, és ha jól emlékszem akkor id. Gál Zoltán érvelt erősen amellett, hogy szűkíteni kéne ezt a kört. Jómagam nagy jóindulattal sem nevezném baloldali érzelműnek, ennek ellenére egyet tudtam vele érteni.

Meggyőződésem, hogy ma már nem indokolt automatikusan minden(!) katonának az a lehetőség, hogy 25 év szolgálati idő után nyugdíjba mehessen. Tudom, hogy ezt nem népszerű így kimondani, de, mint mondtam vállalom, hogy virtuális tojásokkal megdobáljatok, embereim már készítik a virtuális esernyőket.

Manapság egy “full-civil” szinte első kérdése, hogy “mi a fenét csinálnak a katonák?”  Hát, a helyzet az, hogy a nagy többség a “papírgyártásban” érdekelt, mert azzal igyekszünk láttatni, hogy mit is kéne valóban csinálni. Kiképzési terv-hegyek, amik sosem kerülnek végrehajtásra (mert nincs pénz sem ember, sem haditechnika), mindenféle dokumentáció, jelentések, haszontalan irományok.

Ennek a témának az apropója a NépszabadságOnline-on megjelent cikk, melyben pécsi tüzérdandárban egykor szolgált tisztekkel beszélget a cikkíró. A cikkben van egy kicsit (számomra) provokáló rész, melyben kihangsúlyozza az író, hogy van aki 36 évesen ment nyugdíjba, ja és a cikk címe is ez.

A kommentekben a civilek természetesen nemtetszésüket fejezik ki, szerintem többnyire jogosan.

A 90′-es évek előtt a diktatúrában azért még máshogy volt, bár azt gyerekfejjel értem meg. Akkor még volt kiképzés, voltak hozzá feltételek olyannyira, hogy a férjet-apát a család hónapokig sem látta. Ez nem nosztalgia-nem is lehet- hanem ténymegállapítás. Akkoriban még el lehetett rendelni egy harckészültséget (HKSZ) úgy, hogy pár percen/órán belül több száz/ezer ember állt felpakolva indulásra készen a laktanyakapuban. Akkoriban még lehetett behívni tartalékosokat, mert voltak.

Szóval elmondható volt, hogy egy katona valóban átlagon felül teljesített, oké, volt aki alkohollal vezette le a feszültségeket (egyesek szerint nem is kevesen), de lényeg az, hogy jóval megterhelőbb volt. És akkoriban még nem volt szakszervezet, nem voltak jogai a katonának! Nem napi 8 óra volt a munkaidő!

Ma is komoly megterhelésnek vannak kitéve a katonák, de már nem olyanoknak, mint régen. Ma (és az utóbbi 20 évben)  a katona legfőbb “ellensége” a politikus. (Meg egy kicsit a civil társadalom, de erről a cikk végén).

Szóval ami ma leginkább nyomasztó, az a bizonytalanság, kilátástalanság, “életpályamodelltelenség”, civilek által történő leszaratottság érzésének elviselése. (Elmegyek nyelvújítónak.)

Térjünk a lényegre, szerintem teljesen ésszerű döntés lenne ha szűkítenék a 25 év után nyugdíjba vonulók számát. Azt hiszem, hogy a vadászpilótákat nem vitatná senki, továbbá azoknál tartanám meg, akik harcoló feladatot látnak el, ilyen kiképzésben vesznek részt, magyarul nem “papírt gyártanak”, hanem fegyverrel és/vagy egyéb eszközzel a kezükben ügyködnek. Sokat hallunk a VÍZFEJről, hát a VÍZFEJnek én nem adnék ilyen kedvezményt, mint a 25 év utáni nyugdíj (persze ott annyira jók a fizetések, hogy eszük ágában sincs nyugdíjba menni)

Nem indokolt a 25 év az irodai munkát végzőknek, legyen az ügyviteles, jogász vagy éppen hadműveleti tiszt.

Természetesen a külszolgálat idején a kétszeres szorzó az rendben mindenkinek.

Nehéz egyszerre a katonáknak és a civileknek is beszélni, ezt nem is próbálom, de azt hiszem jogos elvárás a társadalom részéről az, hogy látszólag vagy ténylegesen semmiért ne mehessen 25 év után nyugdíjba a katona. Azt is látni kell, hogy manapság a civil életben nagyobb keménység, szigorúság jellemző, míg régen ez fordítva volt.

Összegezve, egy 36-38 éves nyugdíjas azért az mai társadalmunkban elég luxus, mivel olyanoknak is jár, akik szerintem nem szolgáltak meg érte. A luxus természetesen az, hogy nagyon sokáig nagyon sokba kerül a társadalomnak.

Katonatársaim kedvéért jöhetnék egy rendőrös példával, miszerint igen, kapjon 25 éves jogosultságot a nyomozó és az utcai járőr akik naponta életveszélyben dolgoznak, lőnek, szúrnak, támadnak rájuk, de a megyei, országos kapitány és a nekik kávét főző zászlós asszony ne! Ugye ez lehet egy jogos elvárás tőlünk, társadalom részéről?

Vitázzunk, én benne vagyok, de most egy kis árvíz.

Régóta mondom, hogy a katonákat csak kihasználják árvizek idején, nem kéne ezért annyira odalenni, és meg is jelent ma egy közlemény a Tamás Gáspár Miklós vezette Zöld Baloldal Párt részéről, miszerint -általam történt szabad fordításban: “Hol a geciben vannak azok a köcsög katonák, miért nincs kint legalább 20.000 első pillanattól kezdve a gátakon, miért a civileknek kell a zsákokat pakolni?!”

Ne legyünk vakok, a balliberális média máris betámadja a Fideszt és benne Hende-mestert, ez elsősorban nekik szól és ez még csak szinte jelzőtűz, a java még csak ezután jön majd.

Nos, ha túlléptünk a kezdeti stádiumon, amikor feltettük magunknak a kérdést, hogy kicsoda-micsoda az a Zöld Baloldal Párt, akkor azért meg lehet döbbenni, mert itt igencsak betámadják, még ha közvetve is, a katonákat.

Igen, a katona a haza védelmére esküszik fel, bár szerintem elsősorban a fegyveres védelmére. Ha a társadalomnak homokzsákpakolókra van szüksége, azért kár elqrni 300 milliárdot hadseregre.

A baj nem csak a gátakon nagy, hanem a laktanyákban is. A felelősöket ismerjük, nem is ez a lényeg most.

Meggyőződésem, hogy azért is van “csak” ennyi katona kint, mert nincs több, hiszen a “papírgyár” nem állhat le.

Kéne már egy rendes hadsereg, mert ez lenne mindenki érdeke. Akarom mondani a többség érdeke ez lenne, hiszen ellenérdekeltek mindig lesznek.

Zavart érzek az “erő”ben, mintha a kormány és egyes fideszesek megzavarodtak volna az elmúlt héten.

Jó lenne ha magukhoz térnének minél gyorsabban.

Mihályi Attila

Hende Csaba menesztette a vezérkari főnököt Tömböl Lászlót és a helyettesét Hazuga Károlyt.

Az egyértelműen látszik, hogy politikai döntés született, hiszen szakmailag nem valószínű, hogy minden kirúgottat és kinevezettet ismert.

Nem. Annyit tudott, hogy Tömböl vkf  (ki)szolgálta Szekerest és Vadait, ez már elég volt. Sokat szerepelt egy képen vagy videón Szekeressel és/vagy Vadaival. 

Hende Csaba úgy indított, ahogy senki sem számította. Nem várt pár hetet, esetleg hónapot, hogy szépen, “úriasan” távozhasson Tömböl László, ehelyett a második munkanapján lapátra tette.

Megmutatta ki az úr a háznál, villantott, üzent mindenkinek.

Üzent főnökének Orbán Viktornak, hogy meg fogja szolgálni a bizalmat. Üzent a tábornoki karnak, kiadta az “Igazodj!” vezényszót. Az állománynak is jelezte, hogy valóban teszi a dolgát (bár az állomány nem éppen erre volt kíváncsi). A civilek is láthatják, hogy  a honvédelmi miniszter működik.

A döntés nem Tömböl László személyének szólt, hanem a beosztásának.

A katonatársadalom az, aki feltehetően nagyon megdöbbent, hiszen ez eddig nem volt szokás “katonáéknál”, mégsem a rendőrségen vagyunk, ahová napi szinten ivódik be a politika. Az ottani tábornok-fejhullások szinte természetesek.

A katonák érzelmi alapon kezelik ezt a helyzetet, hiszen bármelyikükkel előfordulhatott volna illetve a nagy többség szimpatizált Tömböllel. A katonák nem politizálnak, ezért is lehetnek megdöbbenve. De sajnos itt van az, amit hangoztatok, hogy ha egy katona a Honvédelmi Minisztériumban szolgál, akkor gyakorlatilag az éppen aktuális kormány programját szolgálja ki! Tehát bizonyos értelemben politizál, még akkor is, ha alapvetően szakmai munkát végez. Természetesen nem lehet minden katonát kirúgni onnan, de a főbb beosztásokból biztos sokan menni fognak.

Mindenki tudta, hogy erre sor fog kerülni, de talán arra senki nem számított, hogy ilyen hamar és ilyen durván.

A sok vesztes között kiemelkedik Hazuga tábornok, aki pár hónapot töltött ott, de ebből is látszik a döntés politikai mivolta.

Jönnek az újak, jó szokás szerint midnenki lép egyet felfelé a ranglétrán. Ami egyik embernek tragédia, a másiknak öröm(?). Hiszen vannak akik szinte pár hónap alatt kettőt is ugranak a rendfokozatban.

Azt persze nem hiszem, hogy nagy “csillag-bulik” lesznek, hiszen ez a közeljövőben is bármelyikükkel megtörténhet.

Jön Benkő tábornok, aki nincs könnyű helyzetben, hiszen egyszerre kell majd bizonyítani felfelé és lefelé is. Nem könnyű, de egyik vkf-nek sem az, de hát nem tartanak pisztolyt egyik tábornok fejéhez sem, hogy “márpedig vkf leszel öcsém!”, nem igaz? Lehet nemet is mondani, volt már ilyenre példa.

Lehet mennybe menni és lehet pokolra, ahogy azt a mellékelt ábra mutatja.

A szakszerű kertész úgy lemetszi a fát, hogy rá sem ismersz, de kis idő múlva tele van gyümölccsel. A Honvédség fája már nem is fa, inkább bokor, azt is benőtte a gaz, föld alatt és föld felett egyaránt kártevők pusztítják, itt volt már az ideje egy jó kertész megjelenésének.

Hamarosan kiderül, hogy erre a kertészre vártunk-e.

Mi itt a dilemma? Látszólag semmi, de ha munkához lát végre valaki a honvédelem ügyéért, rá fog jönni.

Össznemzeti ügy a honvédelem, ezt nem is vitatja senki, meg is van a nagy egység a társadalomban, de sajnos csak papíron.

A honvédelem ügye nem fontos a hétköznapi ember számára, vulgárisan fogalmazva szarik rá. Ez egy nagyon fontos alaptétel, amikor hozzákezdünk a munkához! Sőt, ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor határozott véleményem az, hogy a bukás előre borítékolható!

A téma nagyon kényes. A (honvédelmi) politikai és a katonai vezetés úgy általában azt szeretné elérni, hogy valóban legyen össznemzeti ügy a honvédelem és ez a társadalom részéről tettekben is megmutatkozzon.

Szóval, feladat a Magyar Honvédség helyének megtalálása.

Mi a Magyar Honvédség? Gyakorlatilag egy egyenruhás ”alakulat”. Mi jut eszébe erről manapság az embernek? Hát a Jobbik Magyar Gárdája.

Ugyebár komoly lobbitevékenységnek köszönhetően a balliberális kormány betiltotta a Gárdát, erre páran tapsikoltak, páran dühöngtek, de a nagy többségnek igazából közömbös volt.

Már Szekeres Imre is hangoztatta, hogy fontos az ifjúság honvédelmi nevelése. Tett ezért valami megfoghatót? Szerintem nem, de ha valaki mást állít, meggyőzhető vagyok. (Azt, hogy pár forinttal támogatott “témába vágó” civil szervezeteket, azt nem sorolnám ide.)

Ha arra gondolunk, hogy mit jelenthet az ifjúság honvédelmi nevelése, akkor akarva-akaratlanul megjelenik  képben fiatalok egyenruhában történő “masírozása”. Persze nem csak ebből áll a honvédelmi nevelés, de ez is egy része lehet. Ennek persze normális esetben (tehát amikor az állam oktatja, tanítja a fiatalokat) nem szabadna megbotránkoztatónak lenni, mégis a mai magyarországi közhangulatot ismerve biztos lennének jónéhányan, akik máris sietve (muszáj ezt mondanom, hogy megélhetési “hurrogóként”) tiltakoznának a tevékenység ellen. Természetesen a mostani valódi legitimitással rendelkező kormány vezetője minden gond nélkül tudja ha akarja kezelni ezt a helyzetet.

Mi a Magyar Honvédség? Egy fegyveres “alakulat”.

Mi kapcsolódik a fejekben a fegyverekhez? Hát az erőszak, a durvaság, a brutalitás. Ezt sem szabad majd figyelmen kívül hagyni. El kell magyarázni, hogy a késsel is lehet embert ölni, de lehet vele kenyeret szelni a rászorulónak. A lényeg a szándék és az ember akinek a kezében van.

Szóval világbéke és miegymás, szeretkezz ne háborúzz, stb.

Komoly munka lesz megértetni, hogy attól még lehet valaki a világ legbékésebb embere, hogy közben szükség esetén képes megvédeni magát akár fizikai erővel is. Ha valaki látott már, találkozott már távol-keleti (japán, kínai) harcművészetekben magas fokon jártas emberekkel, az tudhatja miről beszélek. Beszélgetésekkor törékeny, moslygós kis úriemberek, de a harcművészet művelése közben kíméletlen harcosok. Többnyire 60-70 év felettiek ezek a mesterek.

Fontos ezeket letisztázni a végrehajtást végzőknek, mert ha csak úgy durr bele a közepébe módon nekiesünk a társadalomnak, annak is nagy bukta lehet a vége.

(Egyébként gyermekpszichológusok egyértelmű véleménye, hogy önmagában az, hogy egy kisgyermek fegyverekkel (látszólag erőszakos módon) játszik, abszolút nem káros a későbbi életére nézve. Tehát amikor egy anyuka vagy apuka kikapja a gyerek kezéből a játékpisztolyt, az felesleges hisztéria a részéről.)

Hende Csabának és csapatának a harcot több fronton kell párhuzamosan vívnia. Kell “kifelé” a társadalom felé és kell “befelé” a katonák felé cselekedni. (Remélem a vezetésben egymással nem kell küzdeniük, bár a későbbiekben ezt sem lehet kizárni.)

A társadalom felé történő “harcot” és minimum ketté választanám, mert vannak akiket alapból érdekel a honvédelem, katonaság, fegyverek, stb. és vannak akiket meg nem foglalkoztat, de ügyesen rá lehet őket is vezetni a témára, de tényleg ügyesnek kell lenni és nem szabad “direktben” csinálni, mert csak még jobban megriadnak.

A legelső időkben én az erőforrásokat min. 70-30% arányban a belső kommunikáció, cselekvés felé fordítanám, mert ha ez nincs rendben, mármint a katonák önképe magukról, akkor hiába minden pr és marketing.

Mivel sok a viszonylag erős ember, politikus a Honvédelmi Minisztériumban, feltehetően törésvonalak is lesznek, mert többen többféleképpen láthatják a megoldást. A végső szó elvileg a miniszteré, nála ott dől el a kérdés (mint ahogy minden vezetőnél), hogy megfelelő ember(ek) szavára fog-e hallgatni.

Azt hiszem az lenne a legideálisabb, ha Hende Csaba felvenné Orbán tempóját, és ugyanazt csinálni kicsiben, mint Orbán nagyban hiszen a hadsereg gyakorlatilag a társadalom lenyomata . Értem ezalatt, hogy kellenek azonnali eredmények, mert nagyon el van kenődve a nép. Kint is, bent is.

Szóval Hende úr, kérem felejtse el a 100 napot, a főnöke is ezt tette.

Mihályi Attila – Civilek a Honvédelemért

Helyesen tette, szépen is néznénk ki, ha egyedül ez a terület lenne elqratlanul, bár ebben nem csak az elmúlt 8, hanem az elmúlt 20 év is benne van, úgyhogy ezt nem lehet egyedül a szocik nyakába varrni.

Szóval ki lett mondva, hogy baj van, hurrá!

Ha mondjuk Te egy könyvelő lennél, aki átvesz egy régebb óta működő céget, akkor legelőször felmérnéd annak állapotát, hogy átlásd és tudd mit kell tenni.

Nincs ez másképp akkor sem ha honvédelmi miniszter lesz az emberfia, jön majd a felülvizsgálat, nevezzék akárhogy.

Amit én javasolni tudok az az, hogy a katonák szempontjából (is) elengedhetetlen, hogy ez a művelet legyen a lehető legrövidebb! Inkább heteket mondanék, mint hónapokat, de 1-2 hónapnál semmiképp sem csinálnám hosszabban, mert egyrészt rohadtul unalmas végigélni, másrészt nem olyan nagy ez a hadsereg.

Sajnos elég gyakori, hogy egy új vezető hatalmas lendülettel kezd, azután pedig amikor már látja a gátakat, akadályokat, rájön, hogy nem is lesz ez olyan egyszerű, többek között azért, mert mindig lesznek ellenérdekeltek is a változásban.

Fodor Lajos ma a bizottsági meghallgatáson ott ült HCS mellett, ez azért komoly üzenet arra nézve, hogy kit tekint legfőbb tanácsadójának.

Talán még azt is mondhatnánk, hogy honvédelmi miniszter Fodor Lajos, magyar hangja Hende Csaba?

Végülis mindegy, csak történjen már valami.

Csak nehogy haderőreformnak nevezzék…

Megmondom én: nincs.

Nincs megbecsülés, egy fikarcnyi sem. Én megértő ember vagyok, tudom, hogy hivatalból azt kell mondani, hogy van. De nincs.

Ma többek között azon gondolkoztam Kecskemétre autókázás közben, meg visszafelé, hogy olyan valóban létezik, hogy a társadalom (egy vagy több tagja) megbecsüli, értékeli a katonát. Úgymond megbecsüli, mert mondjuk a szomszédjában lakik, vagy a lánya barátja/férje, vagy a munkatársának a gyereke, stb.

Ez valóban létezik, közeli ismerettség esetében természetesen nem mondunk róla rosszat, mert nincs is rá okunk, hiszen közeli ismerős. Úgy általában a rendőröket sem szereti az ember, de ha közeli “cimbi” lesz rendőr, attól ő még fasza gyerek marad a szemünkben.

Na de mi van akkor, amikor ezek az “egyes harcosok” szervezetbe, hadseregbe, történetesen a Magyar Honvédségbe egyesülnek? Amikor már nem a Józsi a szomszédból, vagy a Petike apja az óvodából, hanem egy nagy massza, amiben nem arcok és egyének vannak, hanem maga a nagybetűs HADSEREG.

Megbecsülés nuku, azaz nulla. Én is csak fórumokon olvasom, hogy vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy Magyarországnak nincs is hadserege! (Éppenséggel nem jár messze az igazságtól).

(Aki meg szervezet/egyesület létére azt mondja, hogy igenis van megbecsülés, akkor esetleg meg kell nézni, hogy a létezéséhez kap-e pénzbeli támogatást a HM-től. Mert ha igen, akkor felmerülhet, hogy érdekből mondja.)

Uncsi már megint előhoznom, de Vadai Ági is azt mondta pár napja amikor társadalmi szervezeteknek, egyesületeknek köszönte meg a támogatást, honvédelem ügyének népszerűsítését, hogy – idézem- “Erőfeszítéseiket siker koronázza, hiszen a társadalom és a honvédelem kapcsolata évről-évre szorosabb.”

Ágnes asszony nem olvassa azokban a blogokban a hozzászólásokat, ahol a honvédség, katonák a téma. Igaz, hogy nem reprezentatív, de döntő részük fikázó hangnemben íródik.

Remélem, hogy Hende Csaba tanácsadók nélkül is tudja, hogy fontos ezt rendbe tenni (tudja, mert mondja), muszáj növelni az imázst, mert ez szorosan kihat mindenre, pl. toborzás, megtartó erő, stb.

Mit és hogyan kéne tennie? Hát, most nincs kedvem ingyen tanácsokat osztogatni, ehelyett teszem én is amit tennem kell, aztán majd meglátjuk.

Vissza, visszatérő téma ez, többen írtatok is már róla hozzászólásban, de ha van a környezetedben úgymond “full civil” (tehát apja-anyja-testvére-szomszédja-ismerőse nem katona), kérdezz rá lécci, hogy mi a véleménye a Magyar Honvédségről, mint szervezetről, mi az első ami beugrik a MH neve hallatára, hasonlóan gondolkozik-e róla, mint Vadai “Párnapigmégállamtitkár” Ágnes.

Végkövetkeztetés: attól, hogy egy katonát megbecsül a közvetlen civil környezete, ne higgye azt senki, hogy a szervezetről (MH-ról) is jó véleménye van. Persze lehet, de ez az előbbiből nem következik.

Mihályi Attila – Civilek a Honvédelemért Klub